The Joystix: … And Joystix For All (2008)
Írta: Ádám - 2008. október 04. szombat, 19:28
Most azért megpróbálom elképzelni, milyen lehet, hogy az ember a szívét-lelkét-szabadidejét beleadva dalokat ír, zenét szerez, próbál, albumot ad ki, aztán valami grafomán hülye, aki még gitárt sem fogott, kritizálja, amit készített… hát talán minimálisan érdekes, ám inkább bosszantó élmény lehet… de erről majd az illetékesek. Ami engem illet, én sosem voltam Joystix-fan… amikor 2-3 éve először hallottam a zenéjüket, nem ragadott meg… de lementem egy bulira, persze, és jó volt a hangulat, de nem tettem le a hajam… idén jött az új album, amit Zs0lt1 kölcsönadott. Meghallgatás, nem rossz, és továbblépés… majd pedig újabb koncert, ami szintén nem fogott meg igazán. Azt hiszem így teljes a kép, mielőtt elfogultnak hinnétek.
Mert valami történt - hogy én értem be, vagy az album ért be számomra, relatív, de hétfő óta egyfolytában ezt hallgatom. Szóval, azt hiszem, itt az ideje megtenni, amit már rég meg kellett volna - lemezbemutatót írni az új Joystix albumról.
Én eddig eléggé elhanyagoltam a zenekart, de most, hogy újra(és újra és újra és újra)hallgatom az … And Joystix For Allt, nem tudok nem írni róla. Lássuk, miért.
Ja igen. Most érdekes helyzet állt elő, mert Nikki Sixx azért nem ír hozzászólást, amikor megírom, mit mond számomra egy-egy dala - de a Joystix tagjai olvasnak minket, szóval jöhet kritika a kritikáról, meg felvilágosítás, ha tévúton járok.
Szóval 10+1 dal warezolva, legálisan sajnos csak 10, jogi problémák. De részleteket!
A Powerdrive-val indít a lemez, és a cím tökéletesen illik a dalhoz… tele van energiával, azt hiszem, ennél jobban nem is kezdődhetne az album. Ilyenkor már érzi az ember, hogy nem lesz altató a cucc.
Az energia levezetésére tökéletes hely az ismerős gitártémát használó Banana Bar, ami egyébként belevaló, táncolható rock n’ roll dal, és persze buliról szól, méghozzá zöld fellegekkel övezett, táncolós ereszdelahajam mulatságról.
Most jön a személyes kedvencem, a Jet Black… miért ez a kedvencem, jó kérdés… azt hiszem, az ember azt szereti, amiben megtalálja, amit keres… erről igazából nem is akarok most többet írni, mert magáért beszél a dal. Valaki vagy érzi, mire gondolok, vagy nem. A dalon végigmenő kegyetlen riff mellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni, az is nagyon eltalált.
Temptation… na vajon mi csábíthatta a dal íróját? A két klasszikus rock n’ roll csáberő közül én a kevésbé szebbre asszociálok, és ilyen kontextusba helyezve, a Banana Bar és a Temptation között helyet foglaló Jet Black is fölfogható egy negatív utazásnak…
A dal zeneileg a korai Private Line lemez, a Six Songs of Hellcity Trendkill hangulatát idézte bennem. Ami azért nem semmi, ugye.
Rock n’ roll lemez nem készülhet a fent említett két csábító szebbik tagja nélkül sem, és a legújabb Joystix lemezen nem akárhogy van jelen a téma, hanem - többek közt - az album „legslágeresebb” dalában. Eszméletlenül énekelhető refrén, ezt még az is énekli, aki nem akarja. „Back back, Backseat Love - anyway you do, I can’t get enough.”
Vissza az anyaghoz… Medicine Man… nem, nem egy vidám dal, szomorúan őszintének érzem… valahogy árad belőle az elhagyatottság, a magány. „It’s a lonely ride - in this lonely night” Erős dal ez is, nincs mese.
A Revolution X, mint a címből is sejteni lehet, más vizekre evez. Van benne társadalomkritika, és egyben kiáltvány is minden rock n’ roll archoz, hogy legyen már valami, mert ez így tarthatatlan. És tényleg. 2:47-től meg milyen király már a gitárszóló!
A Handful of Hate talán az album legsúlyosabb dala. Sötét, mély, kegyetlen, hideg, mint egy gödör, amibe beleesik az ember, és nem tud kimászni. Nagyon jó, kiforrott dal, a zene és a szöveg tökéletes összhangjával, nagyon eltalált mennyiségű billentyűs kísérettel.
2 in 1… na, erről úriemberek közt annyit: kár, hogy ebből kimaradtam… és valahol itt jutok el oda, hogy pontosan rájövök, mi az, ami igazán tetszik… a metaforák. Tökös rock n’ roll album csurig töltve olyan témákkal, amikkel még a nagyok is óvatosan bánnak, és mindez nincs tele közhelyes fuckozással, sem a miénkhez képest szegényes angol nyelvnek azzal a pár unalomig csépelt kifejezésével, amivel minden vagánykodni akaró amcsi albumot teleraknak. A dalokban így megmarad az in your face rock n’ roll hozzáállás, de nem megy át a hallgatót alábecsülő, mindent a segge alá toló gyépébe.
Rocket Ride? Szeeeeeeeex, drogoooooooooook… ennyi, kész, eddig bírtam. Elnézést. De most komolyan, írjatok már egy belevaló, ízig vérig rock n’ roll albumról úgy, hogy nem írjátók le ezt a két szót. Megpróbáltam, nem ment. A hivatalos album ezzel zárul, a nem hivatalos verzión pedig a Lords of the New Church feldolgozás, a Russian Roulette következik, amit én nagyon sajnálok, hogy lemaradt az albumról, mert nagyon jó záródarab.
Na, okoskodásból elég volt ennyi. Hogy összességében milyen? Durva. Durva a tematikát illetően. Durva zeneileg - a zenei világ abszolút illeszkedik a témához, a hangulathoz. Nyers, nem finomkodó, de nem is bántó - nyílt és őszinte, de nem közönséges. Vannak vidámabb dalok, sőt, a Backseat Love kimondottan egy bulizós, feelgood szám, de összességében az album nem egy jókedvű anyag. Mégis, erőteljes zenei világa, valóságos témái, ugyanakkor jól átgondolt szövegei és metaforái által nagyon jó az egész, és első kézből tanúsíthatom, felettébb sokszor hallgatható anyag.
The Joystix:
Szöszö - ének, gitár, zongora, billentyűk
Rokkett - basszusgitár, háttérvokál, akusztikusgitár
Jimmi - dobok
Közreműködtek továbbá:
Perso (Mangod Inc.)
The Budapest Velvet Voices Choir (Adam Warner, Griff András, Igi, Joeystick)
Tracklist:
1. Powerdrive
2. Banana Bar
3. Jet Black
4. Temptation
5. Backseat Love
6. Medicine Man
7. Revolution X
8. Handful of Hate
9. 2 in 1
10. Rocketride
11. Russian Roulette (Lords of the New Church feldolgozás) - csak a nem hivatalos verzión
Honlap: www.joystix.hu
MySpace: www.myspace.com/thejoystix
Szöszö írta:
Köszi szépen a kritikát!
Ez az eddig a lemezről megjelent legjobb írás, és nem feltétlenül azért mert dícsérve vagyunk, hanem mert végre valaki elolvasta a szövegeket, és odafigyelve meghallgatta a dalokat…
Egyébként nagyon örülök hogy meghallgattad többször miután először nem igazán tetszett..ez nem az az elsőre ható slágeres cucc ..ez máshogy jön be(ha bejön), rá kell szánni egy kis időt, elővenni a szövegeket hozzá, és akkor előjönnek a dolgok (legalábbis szeretném ezt hinni
)…
Szóval megathanx
!!
Ádám írta:
Én is örülök neki, hogy újrahallgattam, mert így fölfedeztem benne a mélységet, és bejött. A letöltési akciónak volt köszönhető az egész, meg annak, hogy meghalt az MP3-as winyóm - nem volt kedvem CD-t keresni a polcról, ezt viszont letöltöttem, kéznél volt, utána meg már nem is volt kedvem mást hallgatni.
Én lepődtem meg a legjobban azon, hogy most teljesen más érzéssel hallgattam, mint anno.
Martian írta:
Martian írta:
Nah, most hogy stabilizálódtam, hozzászólok valami értelmeset is (remélem
).
Remek írás, mert:
-azon Joystix kritikák egyike, amelyeket többször elolvastam
-nem sablonos; látszik, hogy tényleg a mélyéig néztél (ami nekem személy szerint pl. nagyon fontos általában is)
-összeszedett, választékos nyelvezettel rendelkezik.
Hab a tortán, hogy tényleg bejött az anyag,ennek külön örülök; véleményem szerint egyedülálló produkció a magyar színtéren; energikus, elkötelezett és őszinte.
Köszönet
Adam Warner
Joeystick írta:
SZÉP!
Jimmi írta:
Azt hiszem 2pálcásként nem is tudnám jobban jellemezni a kritikát!hahahaa
Az elöttem felszólalók mindent elmondtak helyettem is! Ennyi! Ez kritika! És ilyen formában a negatív vélemény is jobban elviselhető!
Köszönet neked!
A következő bulin! OK?
Ádám írta:
Naná!
Rokkett írta:
Hát, Ádám én is köszönöm!
Persze az elismerés főleg Szöszőnek jár, aki szélmalom harcot folytat a magyar viszonyokkal. Én meg Jimi vagyunk Sancho Pansa és Rosinante. Haha! 
Plaster Caster írta:
Rokkett, ez k*a nagy hasonlat volt, térdelve röhögök!
Rokkett írta:
Joeystick írta:
Legyünk okkultak, kedves Rakéta úr?
Rokkett írta:
Így értettem én is!
Matt írta:
Tenyleg nagyon jo a lemez, gratula, meg ha nekem a SLANG lemez marad az etalon, ha magyarorszagi r’n'r-rol van szo, de ez maradjon az en fajdalmam, egyertelmu, hogy Szoszo (nekem is Szoke a csaladnevem, hehe) szamara az a mult, amivel nincs is semmi gond. Amugy meg tetszik, hogy Szoszo “lobbyzik” az olyan tipusu bandaknak, mint a Ramones, Dead Boys (Bators rules), Hanoi Rocks, Iggy & Stooges stb, en is ezeket reszesitem elonyben a Poison, Warrant tipusu bandakkal szemben, meg ha nem is vagyok annyira kategorikus, mint a fent emlitett uriember. Sajnos Danko Jones, Turbonegro stb ide vagy oda, az Appetite ota nem szuletett egy igazan mindent vivo lemez, de meg csak egy Psycho Cafe (Bang Tango) vagy LA Guns I szintu sem… nem a hangzast sirom vissza, nem elek a multban, de vmi hasonloan kreativnak, ujitonak igazan ideje lenne.
paul írta:
hejj mindenki!
a cim talalo es a szovegek nagysagrendeket javultak!
ez az uj magyar etalon..
tud vki rakendroll bulit hetvegere? wigwam? szombat? joey?
Dani írta:
Hát szerintem a Turbonegro Ass Cobra és Apocalypse Dudes lemezei mindent visznek. Szívesebben hallgatom pl. a Black Rabbit-et vagy a Hobbit Motherfuckers-t, mint a Sweet Child O Májjájnt
Ja és a Joystix lemez is nagyon tigris, de ezt már máshol, máskor kifejtetem
Dani írta:
kifejtettem
Plaster Caster írta:
Hát mi elvileg megyünk szombaton Wigwamba, de nem biztos, hogy a Hollywood Rose olyan nívós mulatság lesz…
Dani írta:
sőt